Nelson Mandela korunk egyik legkiemelkedőbb emberi jogi harcosa, akinek a népe szabadsága iránti elkötelezettsége az egész világon inspirálja az emberi jogi aktivistákat. A dél-afrikai Transkeiben született egy törzsfőnök fiaként, később pedig elvégezte a jogi egyetemet. 1944-ben csatlakozott az Afrikai Nemzeti Kongresszushoz (ANC), és aktívan dolgozott a hatalmon lévő Nemzeti Párt apartheidpolitikája ellen. Amikor tettei miatt bíróság elé állították, Mandela a következőket mondta: „Küzdöttem a fehér elnyomás ellen, és küzdöttem a fekete elnyomás ellen. Egy olyan demokratikus és szabad társadalom eszményét dédelgettem, amelyben minden ember harmóniában él együtt, és egyenlő esélyekkel rendelkezik. Ezért az eszméért és beteljesüléséért remélek élni. De ha kell, ezért az eszméért meghalni is kész vagyok.”

Az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Mandela az erősödő apartheidellenes mozgalom kiemelkedő szimbólumává vált, és többször is elutasította, hogy a szabadságáért cserébe feladja politikai álláspontját. Amikor végül 1990 februárjában szabadon engedték, még nagyobb erővel harcolt az elnyomás ellen azoknak a céloknak az eléréséért, amelyeket ő és mások közel négy évtizeddel korábban kitűztek. 1994 májusában Mandelát mint Dél-Afrika első fekete elnökét beiktatták tisztségébe, és 1999-ig töltötte be ezt a pozíciót. Az ő elnöksége alatt történt meg a kisebbségi uralom és az apartheid felszámolása, amivel a nemzeti és nemzetközi ellentétek elsimításának hangsúlyozásáért nemzetközi elismerést vívott ki. 2008-ban az emberek az egész világon megünnepelték a 90. születésnapját, és újra elkötelezték magukat céljai, a szabadság és egyenlőség mellett.

„Ha olyan nyelven szólsz egy emberhez, amelyet ért, azt az eszével érti. Ha a saját nyelvén szólsz hozzá, az eljut a szívéig.” – Nelson Mandela