Mohandász Karamcsand Gandhit a 20. század legnagyobb politikai és szellemi vezetői között tartják számon. Indiában a nemzete atyjaként tisztelik. Kifejlesztette és gyakorolta a szatjágraha alapelvét – ez a zsarnoksággal való szembeszegülés olyan módja, amelynek során a tömegek erőszakmentes polgári engedetlenséget gyakorolnak. Miközben országos mozgalmakat indított azért, hogy csökkentse a szegénységet, kiterjessze a nők jogait, vallási és etnikai harmóniát építsen, és kiküszöbölje a kasztrendszer igazságtalanságait, Gandhi kimagasló eredményességgel alkalmazta az erőszakmentes polgári engedetlenség alapelveit azért, hogy felszabadítsa Indiát az idegen uralom alól. Tetteiért gyakran börtönbe vetették – olykor évekre –, de 1947-ben elérte a célját, amikor India elnyerte a függetlenségét a brit uralom alól. Szellemi nagyságának köszönhetően a Mahátma, azaz „nagy lélek” szóval utalnak rá. A világ polgárjogi vezetői Martin Luther Kingtől Nelson Mandeláig Gandhit tekintették példaképüknek abban a küzdelmükben, hogy egyenlő jogokat vívjanak ki népük számára.