AZ EMBERI JOGOK NEMZETKÖZI TÖRVÉNYE

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata egy ideális állapotot fogalmaz meg, amelyet a nemzetek világszerte elfogadnak, azonban nincs törvényi ereje. Ezért 1948-tól 1966-ig az ENSZ részét képező Emberi Jogok Bizottságának (Human Rights Commission) legfőbb feladata volt, hogy a Nyilatkozaton alapuló nemzetközi emberi jogi törvényeket hozzon létre, és lefektesse az annak eléréséhez szükséges mechanizmusokat, hogy a törvényt bevezessék és alkalmazzák.

Az Emberi Jogok Bizottsága két fő okiratot alkotott meg: a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát (ICCPR) és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát (ICESCR). 1976-ban mindkettő nemzetközi törvénnyé vált. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával együtt e két egyezségokmány alkotja az „Emberi Jogok Nemzetközi Törvényét”.

Az ICCPR olyan kérdésekkel foglalkozik, mint az élethez való jog, a szólás- és vallásszabadság, valamint a demokráciához való jog. Az ICESCR az élelmezéssel, oktatással, egészségüggyel és lakhatással foglalkozik. Mindkét egyezségokmány minden ember számára kinyilvánítja ezeket a jogokat, és megtiltja a diszkriminációt.

Az ICCPR 26. cikke az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának (Human Rights Committee) megalakításáról rendelkezett. Ez a 18 emberi jogi szakértőből álló Bizottság felelős annak biztosításáért, hogy az ICCPR minden aláírója eleget tegyen a benne foglaltaknak. A Bizottság megvizsgálja az országok által ötévente benyújtott jelentéseket, hogy biztosítsa az ICCPR betartását a részükről, és határozatot bocsát ki az ország által nyújtott teljesítményről.

Sok ország, amely ratifikálta (jóváhagyta) az ICCPR-t, azzal is egyetértett, hogy az Emberi Jogi Bizottság kivizsgálhat egyének és szervezetek által tett arra vonatkozó állításokat, hogy az állam megsértette jogaikat. A Bizottság megkeresése előtt a panaszosnak élnie kell minden lehetséges törvényes jogorvoslattal az adott ország bíróságain. A kivizsgálás után a Bizottság nyilvánosságra hozza az eredményeket. E határozatoknak nagy ereje van. Ha a Bizottság helyt ad az állításoknak, akkor az államnak intézkedéseket kell tennie a visszaélés helyrehozatalára.

KÉSŐBBI ENSZ EMBERI JOGI DOKUMENTUMOK

Az Emberi Jogok Nemzetközi Törvényének egyezségokmányai mellett az ENSZ több mint 20 főbb szerződést fogadott el, amelyek tovább részletezik az emberi jogokat. Ezek közé olyan egyezmények tartoznak, amelyek megelőznek és megtiltanak bizonyos visszaéléseket, például a kínzást és a népirtást, és megvédenek bizonyos veszélyeztetett néprétegeket, mint a menekültek (Egyezmény a menekültek jogállásáról, 1951), a nők (Egyezmény a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről, 1979) és a gyerekek (Egyezmény a gyermek jogairól, 1989). Más egyezmények témája a faji megkülönböztetés, a népirtás megelőzése, a nők politikai jogai, a rabszolgaság és a kínzás megtiltása.

E szerződések mindegyike létrehozott egy-egy szakértői bizottságot, hogy nyomon kövesse a szerződések rendelkezéseinek megvalósítását a részes államok által.