Az emberi jogok népszerűsítése Új-Skócia szerte
Az esélyegyenlőségi tanácsadó, Otis Daye megosztja azokat a sikeres lépéseket, amelyekkel a tolerancia és az egyenlőség kultúráját erősítette a kanadai Halifax iskoláiban.
Otis Daye az emberi jogok szószólójaként azon munkálkodik, hogy az emberi jogok valósággá váljanak Kanada Új-Skócia tartományában.
Otis Daye az emberi jogok szószólója, aki a Fiatalok az Emberi Jogokért Nemzetközi Szervezet programjával együttműködve dolgozik a kanadai Új-Skócia tartományban, amely Kanada 13 tartományának és területének egyike, és Észak-Amerika keleti partvidékén található. Daye esélyegyenlőségi tanácsadóként dolgozik a Halifax Regionális Oktatási Központnál, amely a térség 137 állami iskolájáért felelős oktatási körzet.
Daye a kanadai Új-Skócia tartományban, Halifaxban született és nőtt fel. Édesapja az afrikai új-skóciai közösséghez tartozott, édesanyja pedig guyanai származású volt. Nagyapja kanadai könnyűsúlyú ökölvívóbajnok, Kanada első fekete háznagya és elismert emberi jogi aktivista volt. Emlékét egy róla elnevezett utca, valamint egy afrocentrikus oktatási intézet, a Delmore „Buddy” Daye Oktatási Intézet is őrzi. Az évek során Otis Daye színészként, dalszerzőként és előadóművészként is dolgozott. Azt mondja, hogy fia, Bishop jelenti számára messze a legnagyobb eredményt.
„Mindig is részt vettem a fiatalok fejlesztésében Új-Skóciában.
A nagyapám hatalmas motivációt jelent számomra abban, hogy miért végzem ezt a munkát. Amikor annak idején felmerült a lehetőség, egy olyan pozícióban dolgoztam, amit nagyon élveztem, de úgy éreztem, hogy változtatnom kell, és az emberi jogok területén kell folytatnom a munkát, mert a nagyapám is ezt az utat járta. Jelentős szerepet játszott az Új-Skóciai Emberi Jogi Bizottság létrehozásában, és ez a példa mindig velem maradt. Most, hogy fiatalokkal együtt dolgozhatok ezen a területen, ezt valódi áldásnak és ajándéknak érzem. Emellett látom, hogy továbbra is nagy szükség van arra, hogy mindenki számára egyenlő feltételeket teremtsünk. Társadalomként folyamatosan küzdünk az emberi jogokkal és a társadalmi igazságossággal kapcsolatos kérdésekkel, és ez nagyon nehezen érthető a diákok és a gyerekek számára. Nagyon szerettem volna segíteni az embereknek abban, hogy megnyugodjanak, nyíltan és őszintén beszéljenek, és elgondolkodjanak azon, hogyan végezhetjük mindannyian együtt ezt a munkát.
Jelenleg azon dolgozom, hogy tartományunk minden iskolája méltányosabb hely legyen minden diák számára. Ez azt jelenti, hogy minden diák úgy léphessen be az iskolába, hogy szabadon kifejezhesse önmagát, anélkül, hogy attól kellene tartania, hogy mások elutasítják vagy kigúnyolják. Ezt csak úgy lehet elérni, ha minden iskolában kialakítjuk az elfogadás, a megértés és a bizalom kultúráját. Az általam »Egyenlőségi Csapatoknak« nevezett csoportokat használom ennek a célnak az elérésére. Először együtt dolgozom az iskolai dolgozókkal annak érdekében, hogy felismerjük és kezeljük a diszkriminációval, a rasszizmussal vagy bármilyen előítélettel kapcsolatos problémákat, majd biztosítom számukra azokat az eszközöket, amelyek segítségével ezt megfelelő módon kezelhetik. Ezt követően bevonom a diákokat abba a folyamatba, amelynek során felismerik és szóvá teszik iskolai kultúrájuk azon elemeit, amelyek saját megítélésük szerint nem szolgálják a méltányosságot. Végül áttekintem az oktatók tanítási gyakorlatát, hogy megbizonyosodjak arról, hogy a diákokkal végzett munkájuk során a méltányosság elvét követik.
Olyan területen dolgozom, ahol rendszeresen kell beszélnem a rasszról és a rasszizmusról. Néha tudatlansággal, félreértésekkel, irreális elvárásokkal és a megértés valódi hiányával találkozom a pedagógusok, a diákok és a közösség tagjai részéről. Ez messze a legnehezebb része annak, amit csinálok, mivel mindig el kell választanom a személyes érzéseimet a munkámtól. A legnagyobb erősségem az, hogy képes vagyok olyan biztonságos légkört teremteni, amelyben az emberek fel merik vállalni a sebezhetőségüket. Ez szükséges, mert nem lehet változás őszinteség nélkül, és nem lehet őszinteség, ha az emberek félnek.
Az Emberi Jogi oktatócsomagokat az Egyenlőségi Csapatok egyik alapvető forrásaként használom. Különösen a középiskolákban hasznosak, ahol a diákok együtt dolgozhatnak a munkatársak által vezetett Egyenlőségi Csapattal annak érdekében, hogy felismerjék és népszerűsítsék az emberi jogokat saját iskolájukban. Az általános iskolai szinten a csomagok hasznos forrást jelentenek a dolgozók számára, akik útmutatóként használják őket órák és workshopok kidolgozásához.”
