Az iskolából való kimaradás válságának kezelése Ugandában az emberi jogi oktatás segítségével
Ugandában a COVID-19 világjárvány miatt két évig tartó oktatási zárlat volt. Becslések szerint 15 millió iskolásnak kellett felfüggesztenie a tanulmányait. Az előrejelzések szerint közel egyharmaduk soha nem tér vissza az iskolába, mivel a világjárvány idején sokan gyermekmunkát vállaltak, hogy segítsék családjuk megélhetését.
Azok a gyermekek, akiknek sikerült visszatérniük az iskolába, jól tudják, hogy Ugandában az oktatás – legalábbis a gyakorlatban – nem mindenki számára alapvető jog, hanem sokak számára inkább kiváltság. A családjuk azonnali szükségleteinek kielégítésére irányuló folyamatos nyomás miatt sok szülő lebeszéli gyerekeit az iskolába járásról. A helyzetet tovább nehezíti, hogy bár az általános iskolai oktatásnak ingyenesnek kellene lennie, a valóságban szinte minden iskola tandíjat kér.
Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (UDHR) 26. cikke az oktatást elidegeníthetetlen emberi jogként rögzíti. A délnyugat-ugandai származású Fredrick Kayiira saját bőrén tapasztalta az oktatás nehézségeit: hatszor kellett megszakítania tanulmányait, mielőtt végül posztgraduális diplomát szerzett. Ezért az oktatáshoz való jogot minden más emberi jog megismerésének kulcsának tartja. Oktatás nélkül az emberi jogok háttérbe szorulhatnak, és könnyen sérülhetnek, hiszen aligha van hatékonyabb módja megsértésüknek annál, mint hogy megakadályozzák az embereket abban, hogy tudjanak a létezésükről.
Kayiira oktatási aktivista, valamint az Initiative for Mtoto Wa Shule (IMS) alapítója, egy olyan fiatalok által vezetett nonprofit szervezeté, amely az oktatáshoz való jog védelmét tűzte ki célul. Az IMS újító megoldásokkal igyekszik kezelni az ugandai iskolai lemorzsolódás problémáját. A szervezetén belül létrehozott egy Fiatalok az Emberi Jogokért csoportot is, hogy felhívja a figyelmet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára.
Szervezete elsősorban a vidéki ugandai közösségekben élő veszélyeztetett gyermekeket célozza meg szemináriumaival és workshopjaival, amelyek célja:
- Megismertetni a diákokkal az oktatáshoz való alapvető jogukat és mind a 30 emberi jogot.
- Fejleszteni a tanárok készségeit, hogy hatékonyabban végezhessenek emberi jogi oktatást.
- Eszközökkel ellátni a fiatalokat, hogy létrejöjjön egy emberi jogi szószólókból álló mozgalom.
Kayiira úgy tekint a céljai elérését nehezítő akadályokra, mint annak bizonyítékára, hogy milyen sürgető szükség van szervezete munkájára. Víziója egy olyan közösség megteremtése, ahol egyetlen gyermeknek sem kell abbahagynia az iskolát, és minden fiatal a lehető legteljesebben élhet az oktatás nyújtotta lehetőségekkel. Ennek érdekében Ugandában fiatal emberi jogi oktatókból álló mozgalmat kíván létrehozni, akik képesek kiállni az oktatáshoz való jog érvényesüléséért.
A diákok és a tanárok lelkesen fogadják Kayiira emberi jogi workshopjait. Az általa felkeresett iskolákban emellett emberi jogi oktatási klubokat is létrehoz, hogy hosszú távú támogatást biztosítson, és elősegítse az emberi jogi ismeretek terjedését a tanárok, a szülők és más érintettek körében.
Kayiira célja, hogy tovább bővítse és hatékonyabbá tegye szervezete munkáját Uganda délnyugati részén, majd innen kiindulva az emberi jogi oktatást az ország valamennyi iskolai körzetébe eljuttassa. Bár a világjárvány felszínre hozta Uganda oktatási rendszerének gyengeségeit, a közelmúlt politikai feszültségei pedig tovább növelték az emberi jogi jogsértéseket, Kayiira biztos benne, hogy munkája már megkezdte a kedvezőtlen helyzet megfordítását. Kayiira abban bízik, hogy az embereket a jogsértésekkel szemben sebezhetővé tevő tényezők felszámolásával Uganda olyan országgá válhat, ahol a polgári és politikai jogok teljes mértékben érvényesülnek, és amely Afrika emberi jogi törekvéseinek élére állhat.
