Az Emberi Jogok Nyilatkozatának rövid története
Az emberi jogok
rövid története
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (1945)
1945 áprilisában 50 ország küldöttei találkoztak San Franciscóban, optimizmussal és reménnyel telve. A nemzetközi konferencia célja az volt, hogy megteremtsen egy világszervezetet a béke előmozdítására és a jövőbeli háborúk megakadályozására. A szervezet eszméit a tervezett alapokmány előszavában nyilvánították ki: „Mi, az Egyesült Nemzetek népei, elhatároztuk azt, hogy megmentjük a jövő nemzedékeit a háború borzalmaitól, amelyek életünk folyamán kétszer zúdítottak kimondhatatlan szenvedést az emberiségre.”
Az újonnan létrejött Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) az alapokmánya 1945. október 24-én lépett hatályba, és azóta minden évben ezen a napon ünnepeljük az ENSZ napját.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948)
Bevezetésében és 1. cikkében a Nyilatkozat egyértelműen kinyilvánítja minden emberi lény veleszületett jogait: „Az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember legfőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz. […] Minden emberi lény szabadnak születik, és azonos méltósággal és egyenlő jogokkal rendelkezik.”
Az ENSZ tagállamai megfogadták, hogy együttműködnek abban, hogy népszerűsítsék az emberi jogok harminc cikkét, amelyeket a történelem során először gyűjtöttek össze és foglaltak egyetlen dokumentumba. Ennélfogva e jogok közül sok szerepel ma – különböző formákban – a demokratikus nemzetek alkotmányos törvényeiben.