Az emberi jogok bajnokai
Martin Luther King (1929-1968)

Martin Luther King volt a 20. század egyik legismertebb személyisége, aki az erőszakmentes társadalmi változást hirdette. Az Atlantában született King szónoki képessége és személyes bátorsága révén először 1955-ben vonta magára az USA figyelmét, amikor más polgárjogi aktivistákkal együtt letartóztatták, miután bojkottot vezetett az alabamai Montgomery város egyik tömegközlekedési cége ellen, amelynek előírásai megkövetelték, hogy a színes bőrűek adják át a helyüket a fehéreknek, és a busz végében álljanak vagy üljenek. Az ezt követő tíz évben King írt, szónokolt, valamint erőszakmentes tiltakozó megmozdulásokat és tömegdemonstrációkat szervezett azért, hogy felhívja a figyelmet a faji megkülönböztetésre, és polgárjogi törvényeket követeljen az afroamerikaiak jogainak védelme érdekében. 1963-ban az alabamai Birminghamben King békés tömegdemonstrációkat vezetett, amelyekkel a fehér rendőrség rendőrkutyákkal és tűzoltófecskendőkkel szállt szembe; ez az eset nagy közfelháborodást váltott ki, és világszerte az újságok címoldalára került. Ezt számos helyen követték tömegdemonstrációk. Ezek csúcspontja egy olyan tiltakozó felvonulás volt Washingtonban, amelyen több mint 250 ezer ember vett részt. Itt King megtartotta a híres „Van egy álmom” beszédét, amelyben egy olyan világot írt le, ahol az embereket többé nem osztják meg a faji különbségek. A King által inspirált mozgalom olyan jelentőssé vált, hogy az amerikai Kongresszus 1964-ben elfogadta a Polgárjogi Törvényt; ugyanebben az évben Kinget Nobel-békedíjjal tüntették ki. King, aki halála után a Szabadság Elnöki Medálját is elnyerte, a polgárjogi mozgalom jelképévé vált. Élete és munkássága jelképezi az egyenlőségért és a diszkriminációtól mentes életért való kutatást, amely minden ember álma.