Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

BEVEZETÉS

1945. október 24-én a II. világháborút követően létrejött az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) mint kormányközi szervezet, hogy megmentse a jövő nemzedékeit a nemzetközi összeütközések borzalmas pusztításától.

A világ minden tájáról érkezett ENSZ képviselők 1948. december 10-én hivatalosan elfogadták az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

Az ENSZ Alapokmánya hat fő testületet hozott létre, többek között a Közgyűlést, a Biztonsági Tanácsot, a Nemzetközi Bíróságot, illetve a Gazdasági és Szociális Tanácsot (ECOSOC), amely szintén az emberi jogok területén működik.

Az ENSZ alapokmánya felhatalmazta ez utóbbi testületet, hogy hozzon létre bizottságokat a gazdaság és a társadalmi élet területeire, valamint az emberi jogok megerősítése és védelme érdekében…” Ezek egyike volt az Emberi Jogok Bizottsága (Human Rights Commission), amely Eleanor Roosevelt elnökletével nekilátott az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elkészítéséhez.

A Nyilatkozatot a világ minden régiójának képviselői fogalmazták, és kiterjedt az összes jogi hagyományra. Az ENSZ 1948. december 10-én fogadta el hivatalosan, és ez a létező legátfogóbb emberi jogi dokumentum, amely felvázolja a demokratikus társadalom alapját alkotó 30 alapvető jogot.

Ezt a történelmi pillanatot követően a Közgyűlés felkért minden tagországot, hogy tegyék közzé a Nyilatkozat szövegét, és „az országok vagy tartományok politikai különbözőségére való tekintet nélkül, legfőképpen az iskolákban és egyéb oktatási intézményekben terjesszék, helyeztessék közszemlére, olvastassák és ismertessék azt”.

A Nyilatkozat egy élő dokumentum, amelyet mára egy kormány és népe közötti szerződésként fogadnak el a világ minden táján. A Guinness Világrekordok Könyve szerint ez a világ legtöbb nyelvre lefordított dokumentuma.

>>Olvassa el a Nyilatkozat teljes szövegét