Nemzetközi emberi
jogi törvények

1948-ra az ENSZ új szerve, az Emberi Jogok Bizottsága vonta magára a világ figyelmét. Eleanor Roosevelt dinamikus elnökletével – aki Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök özvegye volt, az emberi jogok bajnoka, és az Egyesült Államok ENSZ-küldötte – a Bizottság nekilátott egy dokumentum megfogalmazásának, amely végül az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata címet kapta. Roosevelt asszony, akit a dokumentum ihletőjének tartanak, „az egész emberiség nemzetközi Magna Chartájának” nevezte a Nyilatkozatot. Az ENSZ 1948. december 10-én fogadta el a Nyilatkozatot.

Bevezetésében és 1. cikkében a Nyilatkozat egyértelműen kinyilvánítja minden emberi lény veleszületett jogait: „Az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember legfőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz. […] Minden emberi lény szabadnak születik, és azonos méltósággal és egyenlő jogokkal rendelkezik.”

Az ENSZ tagállamai megfogadták, hogy együttműködnek abban, hogy népszerűsítsék az emberi jogok harminc cikkét, amelyeket a történelem során először gyűjtöttek össze és foglaltak egyetlen dokumentumba. Ennélfogva e jogok közül sok szerepel ma – különböző formákban – a demokratikus nemzetek alkotmányos törvényeiben.